AB: Vörös Imre különvéleménye méltatlan

Lapunk információja szerint az Alkotmánybíróság történetében először a testület teljes ülése március közepén határozatot hozott egyik tagjáról. Eszerint Vörös Imre alkotmánybíróhoz méltatlan magatartást tanúsított, amikor különvéleményét utólag hozta nyilvánosságra a bírák mandátumának meghosszabbításával kapcsolatban. Ez a lépés végső soron akár Vörös Imre kizárásához is vezethet.


A vonatkozó törvény szerint az alkotmánybírói megbízatás egyebek mellett akkor szűnhet meg kizárással, ha az alkotmánybíró jogerős ítéletben megállapított bűntettet követ el, vagy más módon a tisztségre méltatlanná vált. Dr. Kilényi Géza alkotmánybíró, a titkos ügyiratkezelés felügyelője munkatársunk kérdésre azt mondta: miután a teljes ülés az egész ügyet szolgálati titoknak minősítette, senki sem nyilatkozhat róla.

Az Alkotmánybíróság szerint Vörös Imre különvéleménye méltatlan

Vörös Imre alkotmánybíró (képünkön) a HVG február 7-i számában a hetilap egyik cikkére reagálva, olvasói levelet tett közzé, amelyben az alkotmánybírák mandátumának kilencről tizenkét évre történő felemelésével kapcsolatban úgy fogalmazott: „a meghosszabbítás megítélésem szerint túlmenne a jogállamiság, a jó ízlés és a közéleti morál határain, a kilenc éven túli alkotmánybírói működésem legitimitása pedig kétségbe vonhatóvá válik”.

Az alkotmánybírák január végén, amikor felkeresték a miniszterelnököt, azt indítványozták, hogy az Országgyűlés három évvel hosszabbítsa meg mandátumukat, mert így lenne biztosítható a testület működőképessége. Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnöke azzal érvelt, hogy az idén több alkotmánybíró mandátuma lejár, ráadásul a pártok nem tudnak konszenzusra jutni az utódok személyét illetően. Ami nem is csoda, hiszen szerinte a parlamentnek gyakorlatilag új Alkotmánybíróságot kellene választania, márpedig az új bírák a régiek nélkül nehezen biztosítanák a folytonosságot, aminek súlyos következményei lennének a magyar alkotmányos berendezkedésre. A kormányfő akkor nem ellenezte az indítványt, de az Országgyűlés elutasította az erre vonatkozó törvénymódosítást.

Vörös Imre nagy feltűnést keltő nyilatkozata nem maradt hatástalan az Alkotmánybíróságon sem. A különvélemény megjelenését követő teljes ülésen azonnal napirendre került a téma, és a bírák többsége úgy foglalt állást, hogy Vörös ezzel a nyilatkozatával alkotmánybíróhoz méltatlan magatartást tanúsított. Különösen annak fényében, hogy a mandátum meghosszabbításával kapcsolatban az alkotmánybírák – vita után – egyhangú határozatot hoztak. Ráadásul Vörös Imre akkor sem mondta el különvéleményét, amikor a kormányfőnél jártak a testület tagjai. Ezt egyébként információink szerint Vörös vitatta, mondván, hogy ő akkor mondta el ezzel kapcsolatos ellenérveit, amikor az alkotmánybírák egyeztettek a kormányfői találkozó előtt. Erre Sólyom nem emlékezett, de két jelen lévő alkotmánybíró megerősítette Vörös szavait. A Vörös Imre magatartását „alkotmánybírói tisztséghez méltatlannak” minősítő határozatot március közepén hitelesítették aláírásukkal a testület tagjai, igaz, nem egyhangúlag, volt tartózkodás is. Az ezzel kapcsolatos kérdésünket Kilényi Géza azzal hárította el, hogy a teljes ülés az egész ügyet szolgálati titoknak minősítette, ezért az alkotmánybírók közül senki nem nyilatkozhat róla.

Az elítélő határozat jogszerűsége mellett egyébként nem minden alkotmánybíró törne lándzsát. Mindenesetre az intő jel lehet a már több ügyben is különvéleményét hangoztató Vörös Imre számára, hiszen az Alkotmánybíróságról szóló törvény szerint csak az Alkotmánybíróság teljes ülése zárhatja ki valamely tagját a testület tagjai közül. A megbízatás egyebek mellett akkor szűnhet meg kizárással, ha az alkotmánybíró jogerős ítéletben megállapított bűntettet követ el, vagy más módon a tisztségre méltatlanná vált.

Zsoldos Attila
(Nepszabadsag, 1998. április 16.)